Kántás Gergő

Vasárnap zajlottak le Magyarországon az Országgyűlési választások. A szavazólapokat rekord arányban töltötték ki a magyarok, a lakosság 80 százaléka döntött a választás eredménye felől. Körülöttem is, mindenki akit ismerek elment szavazni. Én nem mentem el. Ebben a posztban szeretném megindokolni, hogy miért. Az érvelésemet 3 pontban fűzöm fel:

• Lelkiismereti okok
• Hiányosságok
• Képviselet

Lelkiismereti okok

Úgy érzem, hogy a választás nem csak formai cselekedet, hanem erkölcsi felelősségvállalás is. Szavazni szerintem nem csak technikai politikai lépés, hanem felelős ítélet és részleges azonosulás is. Számomra a szavazás nem csak egy X egy papíron, hanem elköteleződés és felhatalmazás. Felismerem a helyzet és a döntésem súlyát, nem elsősorban a szavazatom hatásában, inkább a magamra gyakorolt következményében. Éppen ezért nem tudok úgy szavazni, mint aki csupán választ a rendelkezésre álló nevek közül. Nem elégszem meg azzal, hogy “nem tökéletes, de jó lesz” inkább úgy érzem, hogy “ha a nevemet mellé teszem, akkor valamilyen mértékben ezt vállalom is.”

Tehát nem passzívan, hanem elvi okokból maradtam távol a szavazástól. Nem a közöny, a lustaság, a cinizmus vagy az “úgyis mindegy” felfogás volt az enyém, sőt pont ellenkezőleg. A választás jelentőssége miatt nem mentem és tettem le a voksom senki mellett sem, mert a szavazás számomra erkölcsi elköteleződés is, ami hogyha nincs meg eléggé, akkor a tartózkodást becsületesebbnek érzem, mint egy fél szívvel leadott szavazatot. Természetesen más indokok is vannak, viszont a lelkiismereti indíttatásom ez. És ez nem azt jelenti, hogy büszkeségből vagy mások lenézéséből nem megyek el, nem. Ez csupán azt jelenti, hogy számomra a szavazás erős politikai-erkölcsi döntés (is), egy elkötelezőség, aminél én magasra raktam a lécet, és ezért nem tudom vállalni ezt.

Hiányosságok

Azt már az előbb kifejtettem, hogy a választást milyen súlyos, felelős döntésnek gondolom. Éppen ezért is tartom magam alkalmatlannak hozzá, hiszen nem rendelkezem a kellő politikai belátással. Az előző premisszákból következik, hogy felelősségteljesen csak az szavazhat aki a döntés komolyságával megegyező tudással, illetve józan és átfogó politikai tájékozottsággal rendelkezik. Éppen ezért, mert nem tudok eleget, nem érzem jogosnak a döntést. Felismerem a saját határaimat, a helyzetemet, és ésszerűen következtetek.

Felelős ítéletet (ami szerintem a szavazás) csak az hozhat, aki tisztában van nem csak az általános ideákkal és irányelvekkel, de a napi politika viszonyait is kellő mélységben átlátja. Persze felmerül a kérdés: hol van az a pont, ahol már elég tudással, elég átfogó politikai tájékozottsággal rendelkezik az ember ahhoz, hogy szavazzon? Nos, erre biztosan lenne egy objektív mérce is, de ezt szerintem mindenki maga érzi, hogy hogyan birkózik meg a lelkiismeretével, és mennyire sérti meg adott esetben azt, hogyha hamis információk befogadása, elégtelen tudás és felszínes belátás ellenében megy el az ország jövőjéről dönteni. A választást komoly dolognak tartom, és nem érzem úgy, hogy a napi politika részleteit, összefüggéseit és következményeit olyan fokon ismerném, hogy nyugodt lelkiismerettel valaki mellé álljak.

Képviselet

A képviselet kérdése rendkívül egyszerű, és az előző pontokra magától értetődő módon épül. A lelkiismereti korlátok és a személyes hiányosságok mellett természetesen meg kell vizsgálnunk azt is, hogy milyen volt az a képviselet akik mellé le lehetett volna tennem a voksom. Én akkor szavaztam volna, hogyha találtam volna olyan pártot vagy jelöltet aki engem erkölcsileg, vallásilag, társadalmi kérdésekben és gazdaságilag akár csak közelről is hitelesen képviselt volna. De nem találtam. És nem szeretném azt gondolni, hogy egyszerűen csak “válogatós” vagyok. Viszont úgy érzem, hogy a kínálat szűkebb és sekélyebb mint amilyenek az én valódi meggyőződéseim lennének. Adott volt az, hogy a választást súlyos és felelős döntésnek tartom, és az is, hogy nem rendelkezem a kellő tájékozottsággal.

Ezek mellett (annak a tudásnak a függvényében amennyivel rendelkezem) nem találtam olyan politikust vagy szerveződést amelyik nekem kellő mértékben szimpatikus lett volna. Nem láttam magam előtt azt a pártot vagy jelöltet, akinek a támogatását erkölcsileg és világnézetileg vállalni tudtam volna. Én szeretnék pozitív okot találni a szavazatomnak, nem csak a kisebbik rosszat. Felismerem, hogy a politika nem vitakör, és nem ideák felsorakoztatása, hanem csapatsport, és a közös érdek kompromisszumot kíván, viszont a jelöltek annyira távol álltak az én ideális elképzeléseimtől, hogy jó szívvel nem támogattam volna egyikőjüket sem. Mennyiben kell, hogy egyezzenek a nézeteink, hogy szavazzak rájuk? Mik a súlyos kizáró okok? Minek az érdekében és hogyan kötnék kompromisszumot? Ezek mind nagyon érdekes és fontos kérdések amelyeken tovább mehetünk, de talán majd máskor.

Zárás

Összességében elmondható, hogy azért nem szavaztam, mert a választást komoly és felelősségteljes dolognak tartom, és nem éreztem úgy, hogy a napi politika részleteit, összefüggéseit és következményeit olyan fokon ismerném, hogy nyugodt lelkiismerettel valaki mellé álljak. Emellett a politikai kínálatban sem láttam olyan pártot vagy jelöltet, aki erkölcsi, vallási, társadalmi és gazdasági meggyőződésemet hitelesen képviselte volna. A távolmaradást ezért nem könnyebb útnak, hanem becsületesebb döntésnek éreztem.

Források

AI/MI kutatás és szöveg-megfogalmazás