Kántás Gergő

Milyen károkat tud okozni az egy fiatal életpályájában, hogyha óriási ambíciókkal rendelkezik, de félreértelmezi a sikert, és merőben hamis a világról alkotott képe? Hogyan tudja alakítani a meglátásait a mások, a számára meggyőző módon előadott heves agitálása? Illetve mi történik akkor, hogyha ezekről az életelvekről más tanokkal való összeütközésekor lehull a csillámpor?

• Rossz megközelítés
• Influencia
• Tanulság

Rossz megközelítés

Az inger és az arra történő reakció folyamata figyelhető meg akkor, amikor a diák az iskolával és az abban rá hatást gyakorló dolgokkal találkozik. Ez különböző, sokféle módon jelentkezik az embereknél, az ott töltött idejük alatt. Vannak, akik jobban tudnak alkalmazkodni a rendszerhez, és vannak akik rosszabbul. Azok, akik rosszabbul tudnak alkalmazkodni, azonosulni, beilleszkedni a rendszerbe, vagy az érzelmi komponens mellett elvi alapon sem akarnak, nyilván máshogy élik meg ezt az élményt mint azok, akiknek ez könnyebben megy. Aki nem szereti ezt, akinek nehézségei vannak az nyilván kiutat keres, és itt nem csak az iskoláról van szó. Az a természetes, egy jobb, igazságosabb, természetesebb helyzet felé való erős vágyakozás szerintem nem torz, hanem inkább egészséges jele az ambíciónak. A tinédzserkori, a világgal szemben állított igazságtalanság-érzés, megvetés, értetlenség vagy akár gyűlölet nem gondolom, hogy teljesen alaptalan, de persze ez nagyban kor, helyzet és ember függő. Ez egy nagyon érzékeny időszak, és egy olyan környezetet igényel ami mind intellektuális mind pedig spirituális és közösségi értelemben is egészséges, és a kérdésekre az igazsággal válaszoló. Ezt azonban sokszor sajnos nem kapja meg a fiatal.

Influencia

Az inger ami az igazság megismerése felé vonzza azonban nem enyhül, ezért a számára legmeggyőzőbb hangra hallgat. Mi az, ami választ adhat azokra a nehézségekre és problémákra amiktől ő szenved? Mi az, amiben megláthatja annak a világnak az igaz téziseit amit ő maga körül tapasztal? Mi az ő szerepe abban a világban ahova nem fogadják be, és mit tegyen, hogy ez megváltozzon? Ezekre a kérdésekre keresi a fiatal a választ. Ezekre a kérdésekre adnak választ (hamis válaszokat) azok a szubkultúrák amik az életet legtöbbször az igaz vallás tanításaitól eltérő, és erősen utópiai ígéretektől bűzlő módon próbálják megmagyarázni. Élettapasztalat és elégséges bölcsesség hiányában sajnos mégis elég vonzóak lehetnek ezek egy fiatal számára, hiszen az igazság nem mindig jól vagy könnyen, elsőre látható. Ezek az irányzatok célpontjukként legtöbbször azokat a vágyódásokat és ambíciókat helyezik amik a célcsoportjuknak és tagjaiknak a legvonzóbbak. Egy fiatalember esetében ezek lehetnek a hedonista, kizárólagos és mértéktelen pénzügyi, romantikus, kinézetre, megjelenésre vagy fizikai illetve mentális erőre és dominanciahierarchiai sikerekre irányuló törekvések. Általában ezek az erények vagy dolgok önmagukban, pontosabban minél erősebb kiteljesedésükben még istenítve is vannak. Vagyis a szubkultúra egyfajta vallássá válik, egyes közösségek egyházakká, az ilyen dolgok iránti beteges vágyódás pedig imákká, szentségimádássá és istentiszteletté. Mondok egy példát – egy Ferrari halad el az úton. Az autó lesz a szentségimádás tárgya, a benne ülő az isten, és mindezt e felé a tárgyias élethelyzet vagy egyfajta lét felé törekvő imák veszik körül.

Tanulság

Persze mivel hamis a vallás, rossz az irány és torz az egész, ezért a hívekre mindez káros hatást gyakorol. Vannak akik örökké benne maradnak ebben a közegben, és a személyiségük, a világról alkotott képük sosem lesz összeegyeztethető semmi mással, mint ennek a szubkultúrának a tanaival. Attól félek, hogy ez a legtöbb esetben egy lefelé vezető és összeszűkülő spirál amiből az idő előrehaladtával az ember egyre kevésbé lesz érzékeny a tényleges igazság megtapasztalására, érzékelésére és befogadására. De vannak akik ki tudnak lépni. Vannak, akik belefáradnak a hazugságokba és felismerik őket amilyenek. Ez általában akkor történik meg, amikor az ember a tényleges igazságot megtapasztalja, meglátja, ami persze nem lesz összeegyeztethető az eddig igaznak hitt átveréssel. Ilyenkor végre lehull a lepel, és olyan mértékben változik meg az ember meglátása a felismerés után, hogy már azt sem tudja elhinni, hogyan volt képes korábban azt hamis utat követni. Velem ez így történt. Ezért is fontos, hogy keressük az igazságot, és ha megtaláltuk (persze csak nagy vonalakban) akkor azt továbbadjuk – hogy segíteni tudjunk azoknak akik önhibájukon kívül elveszettek és más átverések rabjai. Nem leereszkedve, nem a magas lóról, mert mi is óriási hiányában vagyunk megtört, gyenge és képességeinkben erősen korlátolt állapotunkban az igazságnak. De szerény, folyton tanuló, kutató, az igazságot kereső és másokat segítő magatartással álljunk hozzá az élethez, és minden társunkhoz.